Ne Cigizz, dohányozz!
Nehéz elhinni,
Columbus előtt nem füstölt Európában senki,
nem volt szofi, szimfi, multi,
s még nehezebb felfogni,
hova süllyedt ez fenséges élvezet.
A dohányzásról van szó,
a szokásról, amelyet lejárattunk,
cigizéssé degradáltunk.
Mértékkel élni nem tudtunk vele,
csak rászokni, gerinctelenül idomulni,
elbújni silány dohányáruk parazsa mögé
Pedig tüdőd lehetne kék füstű pagoda,
ajkad íze csupa aroma
lehetne minden egyes slukk rejtelem,
nyleved hegye zamat oltár,
oh de te, egyszerűen rászoktál,
utána epekedve vonszolod magad,
kérdem én, nemcsak a keserűség maradt?
Tudod-é milyen az, mikor
teljes odaadással szippantasz,
de nem azért mert rádparancsol nikotin éhség,
hanem mert élvezed, s te vagy a felség,
négy égtáj felé jól lakott fejedelmi módra,
Fújod a karikákat, s nem kell leszoktató kúra.
Ó, te függő, reménytelen statisztika, grafikon,
ki tengődsz trafikokon és keresed ugyanazt,
a tükör előtt először rágyújtó kamaszt...
Mára minden egyes rágyújtás álca lett,
menedékhely, amely mögött szörongsz,
nem te dohányzol, hanem árnyékod,
a cigit szívod de te fogysz, egy újabb doboz...
S én azt mondom, magad mégse kínozd,
De ne cigizz többet, hanem dohányozz.
