Kopolya utca

Még Budapest, de nincs tovább,

az aszfaltos út murvába vész,

nincs mese, ez vidék és kész,

nem ér semmit itt a tűsarok,

se a begyakorlott mozdulatok

azok a dombok nem a főváros,

a csuklós is éles kanyart vesz,

nincs plaza se kereslet,

tévedsz, ha végtelennek hitted Pestet,

mert itt vége, fordulj vissza,

itt nincs több bankautomata,

valami tévedés lesz, hogy te itt,

még a végén lekésed a bulit,

kimaradsz és saras lesz az Adidas,

vagy a Puma, ez a halálfasza,

bocsesz, Kopolya utca,

csoda, hogy van neve,

és még laknak is benne,

de nem tudják mi az a pörgés,

nem tudják mi a divat, a menő,

hogy van metró, blaha, romkocsma,

hogy mi a csajoknál a nyerő duma,

ezek még pestiek, vagy mi a csoda,

hiszen ez már csaknem vidék,

ahol mindennek vége,

Kopolya utca egy feketelyuk széle,

az eseménytelen horizont,

hm, kéne ide egy bevásárló központ,

hogy beinduljon a nyüzsi,

beszarok, né, őzek és egy nyuszi,

micsoda zseniális ötlet, kell ide egy Mammut,

bóvling, solárium, műköröm,

kell egy beruházás, zöldmezős,

ez a tájék egy pestinek túl erdős,

sehol egy aluljáró, semmi beton,

a pályázatom beadom, azaz a Jocót megkenem,

Lesz itt biliárd szalon, casinó, entyem-pentyem,

S villogó neon Las Kopolya

Mehetek újra mosatni,

megint egy k. pocsolya.