Csókbetegség
Mint háborgó tenger,
émelyített a tudat,
ha puszit kellett adnom
mert az volt a divat.
Nem vonhattad ki magad,
kötelező volt, mint egy oltás,
ismerted vagy nem, puszit!
nem elég a kézfogás.
Sosem ment spontán,
mindig ideológiát vittem belé,
így kényszeredett lett,
örömét benne kapója nem lelé.
Próbáltam osztani lazán,
csak kudarc volt koronám,
tépelődtem más stílúsa láttán,
jó ideig nem adtam puszit aztán.
Teltek, múltak a puszitlan évek,
Úgy ismertek, mint aki nem puszilkodik
Ma már nem központi kérdés
Hogyha kértek, nesztek itt egy puszi.
Én azt mondom, inkább cuppanjon,
Mintsem azon rágódjak miért nem adtam,
Már nem gyötör puszi paradoxon,
Pussz, pussz, nincs puszi komplexusom.
