A szortírozás mártírja
El kéne adni ezt azt,
Minek az a rengeteg kacat,
Mit tudom én hány magnó,
rádió és roncs lemezjátszó.
Meg kéne szabadulni,
mind attól, ami érdekel,
túl nagy kísértés az érdeklődés,
Így számodra alig jut hely.
A szerkezetek lekötnek,
Bonyolultságukban is
sokkal egyszerűbbek, mint
megérteni, hogy mit is akarsz.
Ha valami működik az kit érdekel?
Számomra érdektelen a tökéletes
laknom így ebben a készben kín,
börtön, ha bennem magadat öleled,
tönkre teszel, ha bennem jót keresel,
és sehogyan nem veszed észre,
hogy megszakadok ebben a
hibátlanság látszatát eröltető működésben.
Nem vagyok ideális, se garanciális,
Be kell lássam, te sem vagy mázlis,
tranzisztorok, izzó rádiócsövek között,
keressük, hogy mi az, mi minket összeköt.
Adjunk fel hirdetést, vagy dobjunk ki mindet,
Ilyen egyszerű a képlet és minden szép lesz
Nézzük egymást, a plafont, a négy falat,
De gyanúsan tökéletes, ki ez az alak?
