Vasárnapi apuka

Kezében hongkongi matchbox,

nagy tábla lejárt csoki és hervadt virág,

Nyakkendőjén lazít egyet, csönget,

„Nyiss ajtót fiam, ez az apád”

Belép és senki sem örül,

„hát itt éltem én”, néz körül

Áll az ajtóban, tétova zavarban,

Ajándékait a cipős szekrényre teszi.

Margónak ítélte a bíró a gyereket,

Pedig a Beával is jól kijött volna,

De a Margó sztárügyvédet szerzett,

Maradt tehát a vasárnap, ez a helyzet.

Múltkor az állatkerti jegy kukában landolt,

Mintha a gyerek egy kissé ellene hangolt

lenne, de a Margó tagadja persze ezt,

Szerinte arról, hogy a gyerek ilyen, a Bea tehet.

Mert a Beának miért nem volt elég a Rezső,

Miért kellett mellé még egy szerető,

és miért pont Andris, pont az ő ex férje,

Tessék ez van: félrelépve és félre téve

Ilyen a szitu, ilyen a fogadtatás...

„Egy kissé megváltozott ez a lakás,

Látszik néha itt alszik már a Béla...”

A gyerek szerint iszik is néha.

A srác egyre kevesebbet mesél,

és a matchboxok sem érdeklik,

sem a nagytáblás mazsolás Milka,

„A hadtörténetiben nyílt nap van ma”

Lép oda a gyerek mellé az apa, „eljössz?

Kertésznek tanulsz, vagy mi a szösz?

Hisz apai ágon minden ősöd katona ember,

Biztos anyád tömte az agyad evvel.”

„Nem érdekel már a Don kanyar?

Sem ez a dömper, made in Hong Kong,”

Nem echte angol, de a gyerektarás,

oh ha tudnád mennyi lesz januártól!

„Hát akkor szia, vasárnap megint jövök”

Beteszi az ajtót és fel se néz a kölök.

Siet haza a másik családhoz, ideges a Bea,

Nem késhet hazulról a vasárnapi apuka.