Román magyar

Konditeremben gyúrtak izzadságos órákon át,

Beiratkoztak dzsúdó tanfolyamra,

hogy az esést és a védekezést tanulják.

Lenyírták hajuk, hogy csillogjon a fejbőr

és hogy ne legyen a testen semmilyen fogás,

ellátogattak egy tattou saloonba,

így készültek a román magyarra.

Aztán elérkezett a nagy nap,

mikor turán átka visszavág

nem a labda, a Kárpátok a tét,

Árpád és Vitéz Janosul méri össze erejét,

most kiderül ki az erősebb,

ki veri szét a másikat,

ki szopat kit, hogy vulgáris legyek,

román rendőrt a magyar skinheadek?

Felöltötte hát fülbevalóját,

Zsebrevágta a boxert,

Szegeccsel teleszórt bőrszerkóra

a magyar zászlót Zichereisz tűvel

rögzítette fel, s bezsírózta koponyáját,

Becélozva North Bukurestit,

Expressz vitte a vagány pestit.

A közeg sem volt rest,

Leszedte azonosítóját,

biztos ami biztos,

Ünnepre kététeg kevlár,

Bár ez a fickó sem lekvár,

Tudta nem akárkiknek

kell betörnie a mocskos pofáját.

S elérkezett a régen várt pillanat,

Befut a vonat, a plebs lezúdulhat,

Gyomorba lábbal, boxerrel szájba,

Talppal a májba, torokba gumibot

Oszlik a füst, lássuk ki győzött ma?

Mint mindig erőszak a győztes

Egál Bukuresti és Pest és a meccs?