Koncentráló kénsav
Kapzsi vágyak tarolják Afrikát,
Lánccsörgés, járványok, rabszolgák,
S egy szempár rám kérdőn néz,
Falatért koldul egy kicsinyke kéz.
Sovány test, ragyás, beesett arc,
petéző legyek döngik körbe,
hess, te látvány, tőlem mit akarsz?
De nem múlik, kitörölhetetlen a könnye.
Itt belül hordozom, szüntelen,
Tenni kell, hogy ez ne így legyen,
Felkelhessen újra az álomkóros gyermek
Mint Lázár, ki lázálmából felébredhetett.
Ma egy kicsit tovább dolgozok a gyárban,
Csepp odafigyelésem koncentráló kénsav,
Kristályos a hatóanyag, amitől meggyógyul,
És én sem érzem magam többé olyan rútul.
Újra perdül tűz körül szalma szoknyája
Esőért dalolva dobol távoli Afrikába,
Dalának vidám lüktetését hozza felém a szél,
S egy kicsit részem lesz abban, hogy ő él.
