Captain Lucerna
Az ifjúkor átgondolatlansága,
mely meghatározza a jelen helyzetet:
Hirtelen jött ötletek következetlensége,
mely idáig vezetett.
Mindaz a lázadás, magamutogatás,
makacs mást akarás, most kulminál,
Kiszállni ebből jó lenne, megpihenni,
beilleni a megszokott képbe, végre.
Saját hülyeségból összetákolt a dereglye,
amelyben evezni muszáj,
nem szállhatsz ki magadból,
olyan, mintha kapitányként fejest ugranál.
Nem akartam, hogy így legyen
és nincs is Defoe aki megírt volna engem,
Kényszer péntekeim figyelik szavam,
számukra a hülyeség komoly tan.
Talán túlzó, de nem biztos,
hogy előnyükre válik egy ilyen Crusoe,
aki még mindig álmokat kerget, nem mondja hess,
pedig az lenne a helyes.
Tanyatetőmön cserép és nád,
lucernás közepén lidérces robinsonád,
se víz, se hegyek, csak szurós legyek,
elvágyódni innen azt amit lehet.
Nem is kell több, nem kell a kitaposott,
kár, hogy megint hazudok és hazudok,
De azért maradok, bár marcangol, mit adok
tovább, nem lennék más,
Mint egy ifjonti hév által rángatott báb?
Egy szeszélyes játékszer, mely mára
már veszélyes és játéka kényszer,
Egyetlen kiút, ha csakazértsem adod fel.
