Gyári belépő

Ki jár így ide be dolgozni,

E steril, szabályozott,

Az előírásoknak megfelelő helyre?

Kié ez az kopott gyári belépő kártya,

Rajta már már kivehetetlen arcvonás,

Elkent gyanús entitás?

E kopott gyári belépő pont enyém,

Mágneskártya pittyen arcom helyén,

Elég arra, hogy beazonosítsanak.

Ennyi maradt, ez a folt jár

ide be dolgozni, bérért,

S ha gyári belépőjét lehúzza,

Közben egy érzés végig motozza

tetőtől talpig ott legbelül,

hátha egyszer kiderül,

hogy elmállt, elsatnyult, eljárt

felette az idő, amíg dolgozott.

Karrier vágya elrongyolódott.

Higgyék el kérem e szürkeségen

Fiatalos, mosolygó ábrázattal,

Tele energiával és lelkesedéssel,

Egy célért: ezért a cégért,

valaha egy ifjú mérnök ide belépett,

de hát elteltek az évek.

Talán inkább azt kellene csekkolni,

hogy ott legbelül pittyen-e valami,

A külsőség sokszor csal, talmi.

Friss belépőn, élénk tekintettel,

Tele tervvel és lendülettel,

Tudom nyomulnak már mások.

De vajon, e cégért elkopnak majd ők?

Húsz év múlva milyenek lesznek

a ma még fénylő gyári belépők?

Olyan, mint ez az enyém?

Ez így van helyén?
Vagy megint kilógok?