Matrac memory
Átölel a technology, a tudás rostodig hatol,
A flexibilitás vonásaidat híven rögzíti,
Ezen kívül, más bizonyosság nincs sehol,
Az utolsó menedéked: matrac memory.
Habkönnyű beleolvadás a szivacsba,
poliuretán agape téged igenlő simulása,
Belemúlsz, míg a romlatlanság ígérete kacagva
fittyet hány kölcsön méltóságodra.
Az egész életdben avval az űrrel
kell szembe nézned, ami utánad marad,
Az örök rendet nem cserélnéd el a pillanatnyi zűrrel,
Ami itt körbevesz: ajándék az is, ha sajog a hátad.
Mert akkor még sejthető, hogy ez itt,
Még az az epizód, ami rólad szól,
Bár, mintha már unnának egy kicsit,
Egyszer nem kelsz fel többet a matracról.
És ha az ősrovart bebalzsamozhatta a mézga,
A teremtés trónján ülőnek ne járna ki borostyán?
Legalább sziuletted kímélné az idő hordaléka,
De nem: kevés helyre, sok a reményteli aggastyán.
Vigasztald, kényeztesd magad, időben temetkezzél
Pénztárcádat még nem késő ehhez kinyitni,
Kell egy magán kripta, mely puhább, mint az anyaméh
Az utolsó menedéked ez: matrac memory.
