Mamanna

A jelenléted a legtöbb mit kaphat tőled,

Vár, ha kiszakítod magad a rohanásból,

Rég nem róla szól már ez a történet,

„Egyél fiacskám, mert kihűl.”

Nem faggat, mi szél hozott,

Érdek hozott, vagy az éhség űz,

Ha öregszel is, neki örök kisfiú maradsz,

„Krumpli levest főztem, a kedvencedet”

Bármikor betoppanhatsz, nem kell virág,

Hajszoltan, mosdatlan, kifosztottan,

Boldogsága minden perc, mit vele töltesz

„Ugye finom lett a palacsintám?”

„Egyél, amennyit jól esik, van még,

Mennyit ringattalak, ugye emlékszel, rég?

Együt néztük a fényeket az ablakból,

Van még egy kis pogácsa is tegnapról.”

Hogy hiányzik Mamanna, a szülinapi torta!

Már nincs senki aki rám úgy gondolna

nem azt nézve, mivé lettem, mi a hibám,

hanem mint ringó bölcső ajándékára.

Mennyei finom ízek, illatok, s az a bukta!

És kínálni úgy csak te tudtad Mamanna,

Olyan szelíden, és nem azért, mert érdem

Mamanna, szereteted ma is átjár, egészen.