Tavaszi szél

Kár, hogy emlékké halványul a tél,

Elolvad pirospozsgás öröme,

Elhamvad a rőzse parázsló tüze,

Lengedez a langyos a tavaszi szél.

Kopogós hónapok uralmának vége

A hófehér lepel tisztaságát

A kémények füstölő illat árját

A kikelet zsongása söpri félre.

Ragyog a nap, harsányak a színek

E kavalkád már nem nekem való,

Vénnek elég egy meleg kandalló,

De mindjárt bezörgetnek a kísértések.

Tarka ruhák és parfümok illata csábít,

Túl merészen kivágottak a dresszek,

és minden azt súgja el ne eresszed,

Le a pántot, tépd a zippzárt, úgyse számít.

Hol e kéj? Nuku nektek tavaszi szél,

Meggondolta magát az agg áramlás,

Elég ebből, nem kell több áltatás,

A csábos idomokon marad bunda, sál.

Didereghet a skandináv nyitott modell

Mert Európa partainak, örökre bye-bye,

Túl fülledt itt az erosz, túlteng a báj,

A Golf más irányba csurdogál el.

Maradj könyörtelen tél, fagyjon be a seggük!

Rájuk fér egy kis réteges öltözködés,

Lesz itt polgárias modor, viselkedés,

Minuszokkal a ledérségnek kedvét szegjük.

S neked, jó Golf, köszönöm Alaszkát,

Már úgyis készültem oda,

Langy tavasz helyett ez csoda,

Boldogan taposom április szűz havát.