Madártávlatból nézve a város

mást mutat, mint amit térkép jelez.

Sokkal több, és nincs jelmagyarázat arra,

kinek mit jelent az igazi Budapest.

Van akinek önös játékára gyakorló terep,

aknamező, ahol a túlélés a lényeg,

engem az köt ide, hogy kölyke vagyok,

Ismerősek a terek, a közök, az utcasarkok.

Hangulata, itt ereimben csörgedez,

egy darabka dolomit, ami itt belül dobog,

Mert hegy, s nem domb a Gellérthegy,

Tudom, sajátos, Sárkánytávlat ez.

Kőrúti bérház ablakok, mindegyikben

egy kicsit én is otthon vagyok.

S a dohos múlt íze érződik nyelvemen,

Mikor hús Duna vizet szűrcsölök kutakból.

Szűretlen szeretem hörpinteni városom,

míg átadom magam a zajnak, hogy nyeljen,

habzsoljon arctalan tompa tömeggé,

mert abban pihen meg pesti lelkem.

Kilépni magadból és oldódva szűnni,

Néha jó senkinek és semminek tűnni,

ledobni az arcot és buszokon rázkódni tova

hagyni, hogy a forgalom sodorjon akárhova.

Költők garzonja az utcákban megbújva

hívogat, emléktáblákon a múlt meghívóját

átnyújtva, gyere, a tied, minden sarkon

egy kapualjnyi történelem, s történt velem,

hogy hatvanyolc hideg telén megszülettem,

Vas utca Warsawa taxijában tejért sírtam és

a város történetét, névtelen, de tovább írtam,

azzal, hogy egy lakcím mellé nevem került.

Mennyi szerencsés véletlen egybeesés…

a felrobbantott hídon leszakadt a szerelvény

a halál markából tépte ki magát dédapám

hogy tűz eméssze Retek utcai otthonát.

Anyai nagyapámat egy platóson vitték el,

de visszajött, és újra nyitott a fémnyomó műhely,

aztán nagyanyámmal HÉV karambolozott,

Rákosi munkás karácsonyán megannyi halott…

Virágbolt és bombabtalálat, női nevek

bonbon és Don, bókok és behívók,

szenvedés és szenvedély, utcák terek,

Csaba, Hengermalom, Városmajor…

Mindezt Sárkánytávlatból szemlélem,

és körülöttem hullámzik elemem, a tömeg,

melynek sejtjei vagyunk, mi pestiek, és testünk,

ez az ezerarcú, gyönyörű, magyar főváros,

Mikor átkelek a Margithídon, őseim nyomán,

Elmerengek a Duna parton ülő József Attilán,

és őseimen, kiknek lelke az aszfaltba olvadt,

Sárkánytávlatból nézve, nincsenek halottak.