A természethez vissza,

Az elv megfogalmazódott,

a veszprémi campusz

értékvesztettsége taszított.

Szexuális szabadosság

Kirakat  másnaposság

nyegle egyetmisták ábrázatán,

Egymás ölébe ülnek, az még hagyján.

De a szégyenérzés az hiányzott

Párválasztás? Párzás zajlott,

Lihegéstől visszhangzott a kolesz

Na el innen, lesz ami lesz.

Elutasítás, jöjj egyetlen utitárs

A kitaposott útról letérünk

Amit nem jelez a térkép,

Az a mienk lesz, végképp.

A tiszta temészethez vissza,

sátor, hálózsák, meg egy bringa,

A Bakony csendjét a remetének,

Hol célt találhat értelmének.

Hol szeplőtelen a fogadtatás,

Kell egy campustalan tisztás

hol nem üvölt a Gunsenroses,

Ez az irtás, azt hiszem jó lesz,

Megpihenni szeminárium után

Csend van, romlottságból hiány.

kenyér sercli elő, vizes kulacs

ferenci lelkület, cuki kis kullancs.

Ezt neked élet, fogyasztói,

Sírathattok  campusok lotyói

Ha látnátok pucéran a dzsungelbe

Ide jönnétek, nem a Gundelbe.

Egy szál semmiben a tölgyesben,

Az enyém, mit nem leltem hölgyekben,

Pánsíp helyett fújhatom a herflim,

Nimfátlan Faun, hűlye vagy harlekim?

Anyaszült meztelen

helyemet nem lelem,

A lombozat színe enyémtől elüt,

barna és zöld körbe, mindenütt.

Legalább ne lenne tüskés a vadon

Vagy pata nőne talpamon

A túzgyújtás sem móka kacagás

és nem jön be semmilyen adás.

Szent és nem dohányzó hely

Nincs tele intellektuelekkel.

Jegyzetfüzet elő, holnap zéhá,

Sötétedik, mivel egyenlő a péhá?

És a  mohapárna, szúrja kufferom

A természet lágy ölén feladom

menthetetlenül városivá lettem,

civilizáció nélkül, lám, elvesztem.

Sötét van mire vissza találok,

Kocsmában, azért vannak még barátok

Tíz kisfroccstől kigyúlt már Gyula arca,

Menekül, mint én, csak más módot választva.