Lenin, ki vagy a Mauzóleumban,

Vegyszerrel impregnált  testtel,

míg élek, nem rothadhatsz el,

Tart az áhítat, a formalin átitat.

A kémia lám, mire nem képes

múmiád immáron kielencven éves

rutin igazítás a vasoxid sminken

és fenolos arcszesz ez kábé minden.

A vérbajt tökéletlenséged kapta el,

A  gyarló ember, de a forradalmár

 szarkofágja előtt kigyózó sor áll

S bennem lobogva forr e dal már..

Tetemed  ím,konzervált  totem,

Kibe bújt el a szifiliszes, redvás  szellem,

Az ártás, mit messze űzött az impregnálás,

hol őgyeleg az a gonosz, pudvás  kísértet?

Elvtárs lesz, kit megfertőz  az a leprás,

kéjnőkkel hetyegő hontalan rothadás,

melynek bűze rémhidrogénre emlékeztet,

Nézz rám, azt hiszed a falnak beszélek?

Lenin, ki vagy a mauzóleumban

kukac rágta ki , ha volt, szíved,

üveg ből van nyugodt tekinteted,

lemossák romlandó  tüneményed.

De a bűnöd, az a vörhenyes átok,

szabadon jár, jobb ha nem is látod,

Te nem szfiliszben haltál meg,

hanem még sehogy, az ilyenre

joggal  mondják:: átkozott.

E kell pusztulnod, értsd meg

Putyinom, temesd el őt, kérlek

ne dajkáljuk tovább a reménytelenséget.

Térjen oda, ahonnan vétetett,

Bánhassa végre a vétkeket,

lélekharang,hívja őt lágyan,

szenvedhessen, végre, méltóságban.