Meddig húzzák itt a bluesunk?

Főúr, mi ketten megbuktunk,

Hét nap hét éjt ha ilyet kérni lehet,

hazamenni én sem merek.

Igen, még két deci kólát,

De ha olcsóbb, inkább szódát,

Végignéznénk a bár  műsorát,

ha kívánhat itt kiskorú ilyet.

Tudja mi ketten megbuktunk,

két élősködő, rusnya kalandféreg,

múlatunk, s úgy hatunk,

felnőttek lettünk , végleg.

Had várjuk meg, míg leveszi,

Érti? Ő értünk teszi.

Tizennyolc alatt mérnek-e szeszesitalt?

Itt belül a jövő már rég kihalt.

A Ferihegyről jövünk,

Néztük, hogy hagynak itt a gépek,

Aztán, gondoltuk hajóra szállunk,

S egy igazi nő lett utolsó kívánságunk.

Kerül amibe kerül, nem kérdez, szeret,

Hallottuk, itt pénzért azt is lehet

Háromból vágták, nem érti főúr?

Miért néz éjfél körül oly rútul?

Úgysem maradt már semmi remény,

Szív helyett legyen más ma kemény

Jól esne a tömény, s egy szál cigaretta,

Sorsunknál nincs gonoszabb mostoha.

Igen, két pondró, két aljas kalandféreg,

Kiknek az orosz nyűg, a fizkém méreg,

Kérdém, miért méreget?

Ne dobjon ki, most hogy jön a lényeg.

Ott, ott a bugyi csusszan,

kis csillag takarja csak,

s mindjárt előbuggyan,

így nagydoga alatt sem izgultam…

A bugyi lejjebb nem csúszott,

A két bukott a bártól s az élettől búcsúzott

Csalódottan, éjszakai járatra várva,

Szótlanul állt a két kivert árva.

A táncosnő, szinte a semmiből elébük lépett,

Mint Pinokkió tündére, szép igézet,

és így sóhajtott nincs senkije,

aki vetközés után haza kísérje.

Bukottaknak ragyog a sztriptiz csillag

Bérelt kis zug felé világítja az utat

Hajnali félnégy felé elbánt velük az élet

Szemem elé ne kerüljenek…