Már majdnem, de mégsem,
Titokzatos hold a Titán,
Folyékony halmazállapotban
ott az etán, s ha rád netán
egyszer titáni zápor hull,
azt érzed, ez nem igazi egészen.
Már majdnem, de mégsem,
folyókat látsz és alkán tengert
s kemény sziklákat jégből,
Néha villám csap le az égből
Míg a Szaturn gyűrűje kóvályog
Sárga szalmiák fellegek között.
Ez nem egészen ugyanaz,
Sajgó az analógia a helmet alatt
Egyetlen muslinca se repked
mínusz százötven fokban rekedtek
a hangok, s metán levében
nem fő meg a tojás hamar, hmm, pazar.
Pedig úgy klappolt minden,
Mint a Földön, annyi a légnyomás,
szférákban van elemi körförgás,
mely gerjedelmet hordoz,
az atomok kedvet kapnak ahhoz,
hogy egyesüljenek s fehérjéket
alkossanak, amely lánccá
csavarodva rendeződnek
spirális alakzatokba,
amelyek nőnek,esznek,
s rabjai lesznek a szexnek,
Majd, hódolnak isteneknek.
Majdnem öszejött, kis híjja,
Egy paraszthajszálon múlott,
de a Saturnus ígéretes holdja,
Naprendszerünk kihaltságának
maradt fájdalmas fokozója,
S az asztrobilógus kezében
Lekókad a távcső, rájő, nincs ott élet
gyárthatja tovább az elméleteket.
Már majdnem, de mégsem,
Az űrlényekben már nem hiszek én sem,
sehol egy űrlakó, legalább egy spóratok
Céltalan kerengenek az atomok.
Nem kecsegtet túl sok jóval a Titán,
Nincs horgász az ottani Tiszán
Nincs kapás, a Hubble merül
élettelen, tükörsima, kihalt tóba
Bárcsak egy UFO jönne,
Legalább integetne, hébehóba.
