Kedves Jolánkám!
Mióta Budapestre jöttem, úgy megváltozott minden! Képzeld, ahogy Majakobszkij megírta, keverős csapból folyik a melegvíz a munkásszállón és a közértben még nyolckor is tudok venni cipót. Tegnap mentem dolgozni először, a gyár hátsó portája öt percre van tőlünk és Kenyérdi elvtársnő, a csomagoló részleg KIMSZ bizalmija, főzött nekem cikória kávét! A szalagsoron 101% ra teljesítettünk, pedig még csak két napja gyártjuk a felsőrészt. Már nagyon várjuk április negyedikét, tegnap Bársony elvtárs meghívott az öntöde kórusába, hátha van kedvem énekelni. Boldogan mondtam igent! Képzeld, megismerkedtem Józsival, aki PÁRTFŐISKOLÁS! Most iratták be, és mesélt nekem Sztálinról, gyárunk névadójáról. Az üzemi koszt nagyon finom és bőséges, de azért hiányzik a tanyasi tej! És te hogy vagy édes Jolán? Felépült már az új öltözó az MGTSZ területén? Sikerül tülszárnyalni a tavalyi temést? És a konzerv üzem? Él még Buksi? Jaj, el is felejtettem, ami a legfotosabb: Rákosi elvtárs vándorzászlót adományozott a brigádunknak, aminek immár én is tagja vagyok! Hétvégén, fát ültetünk! Igen, fát, amit abból a pénzből vesz nekünk a gyár, amit azért kapnánk, ha 110% felett teljesítünk. Azt mondta Patács elvtárs, a pártbizalmi, hogy minden egyes százalék 100% felett mérges fulánk az imperialisták mákonyban fetrengő elhízott testében, de a kegyelem döfést a 110% jelenti. Érzem Jolán, sikerülni fog, elég, ha a falra nézek, ahol Rákosi elvtárs mosolyából erőt merítek. Csókolom Tibust, mond meg neki, hogy piros. Ő tudja miről van szó, a töbi az titok! Te is várod már az áprilist? Lesz traktoros majális? Itt olyan szép minden, csak ti hiányoztok!
Ülel és csókol, Katóka
