Hogyan költött a MÁV 20 milliárdot az infomatikára?
Az aktatáskás, a bajszos, megszerette I lonát, Vett neki egy karperecet és egy Wankeles Mazdát,
De Ilona, amellett, hogy pötyögött neki, többre várt, N aná!
Térdre borult és zokogott előtte, arcán lefolyt pont negyven könny. F orintosítva a zsepi, kistétel, de azért bekerült.
Ó.O Ó, tört fel a sóhaj, ami ugyan ingyen volt, de ha úgy vesszük,
Munkaó R ában következett be ez a pillanat,
Főleg ha hozzáteszem, hogy az asztalt összetolni, ne M kis feladat.
Ráadásul a monitor sem bírta A magas frekvenciát, vagy csak földrengés volt?
Lenullázták a palotát, bérelni kellet hát egy másikat, Ilona felhív T a
az othoni Gyuláját, hogy írja fel a listára, tej és kenyér, no és az off I ca legyen „to let „ holnapra, mert a MÁV- é már nagyon repedezett.
Az irodabútor rengeteg ,rendeltek szerelvényt magu K tól, de aztán az ablakon kinéztek, hopp, vágány sehol. Mondja a
benti Gyula, nem baj majd leszek én a masiniszta, gyere Ilonka a ny A kamba. Fejlesztésre szorul még az infrastruktúra.
S az épületet elhagyván, lélelegezzünk fel, egyiküknek sem lett baja,
Ujjongjunk, hogy túlélték és bérelve a családi iroda.
Örüljünk a más sikerének és ne kérdezzük soha, hogyan ment el
20
milliárd?
Gyuszi itt, Gyuszi ott! Irul-virul szép Ilonka,
Drága dolog az informatika.
Ne irigyeljük mástól, a régáhított boldogságot, felejtsük már végre el azt a piszkos néhány milliárdot!
