Személyi Kultusz
Éljen Huszár! Éljen Huszár! Éljen Huszár Károly!
Főnix szárnyain, mától! Rántson bele szépbe, jóba és rosszba, sebei immár kötszerbe, gyolcsba!
Soká nem reagált, hiába is kerestük, de azért mi ilyennek szeretjük, belterjes buzik nem leszünk soha!
Nőket vonz majd sokat, mint eddig, fehér pulcsis, hátul csattalanokat, Balaton mellé és ölünkbe.
Brúnó tanainak hirdetője, elemi részek észlelője, hazafi, nyálképű liebrnyákokat ő megveti!
Jobbos, de balja is erős, szereti a nőket és még mindig nős, kitartó bulldog, nem sir, nyafog..
Sir I. Carlos Csobánc Husaricus, igazmondó, hős, lakmusz, legyen e vers oklevél, papirus.
Éljen Sas! Eljen Sas! Éljen Sas Nándor!
Az, Agy, kinek fejében összefutnak a szálak és térerő ott honol, hova lábát beteszi.
Mindenhez ért, mégis, alázatos, úgy lát át mindent, mint íves röptű albatros.
Nem sokat szól, de az igaz, beszéde egyenes, nyelve damaszkuszi penge, felfogni gyenge az elme.
Hölgyektől ő nem vett el soha csak adott és adott, ékszereket, utakat, prémeket és ezer boldog pillanatot,
Házát, várát soha be nem vette intrika, Porba! Ha megfújja kürtjét a jász rendszergazda.
Éljen Becseics! Éljen Becseics! Éljen Becseics Sándor!
Ő nem ágyuval, tekintélyével gyarmatosít. Ahol tekintete, ott városállam. Hangját ahol megemeli ott a győzelem. Kupájában vízből sör lesz és Lepsénynek elővárosa New York. Vidéki asszonyok! Érte cirógassátok magatok, kitartóan, mert még rá gondolni is jutalom és érdem, mégha érintetlen is marad a szemérem. Mert dolga tenger és mellé még versel, hátha átlépi protátok egyszer és szellemével beragyogja tisztaszobátok! Előtte szalutálva nyílnak fel a sorompók és célja felé kanyarodnak az utak, gondolatai életet adő szökőkutak.
Éljen Borbély! Éljen Borbély! Éljen Borbély Imre!
A személyi kultuszt megveti, igazságból gyúrva az ő szíve. Ősi dobként ahol dobban, fellizzanak a szembogarak meglazulnak az övek és szenvedélyes táncba kezd az érzék. Sóváran nyúlnak felé szoknyás árnyak és őt érintenék, de azt mondja, hess! nem volna derék egyet megajándékozni, hisz mind gyönyörűek vagytok és karjaitokba halnom túl szép halál lenne, Csókra nyíló ajkatok pimasz és engem mind magáénak akar. Hát van é nála nemesb, kérdi király, herceg, vezír, árnyékában mind pondró és féreg.Tudják a választ és porba hullanak tüstént!
Éljen a Párkányi! Éljen a Párkányi! Éljen a Párkányi Zsolt!
Ezt töltéstek ki, lécci.
