Nem tartottak népszavazást arról,mikor legyen e nagy nap?

Magától értetődő, miért kell magyarázni hülye agyaknak?

Mert e napon született a mennyiségi líra fölkent papja,

Annyit írt már, hogy bárki nyugodtan kinyalhatja.

Ki ő és minek ír annyit, mint krapek még soha?

Azér,mer' van pár másik hülye, ki szintén föl nem adja,

és tetézi mindezt egy nemköltő költő s a Nemolvasó Olvasó,

Ki annyi verset kapott már, mint eddig még soha földi halandó.

Hogyhogy ki ő? Hát hol egy térkép, hogy mutassam,

Lepsényben a Balaton fővárosában él 15 éve egyhuzamban.

Született távoli Kispesten és cseperedett áthalló betonfalak közt,

Hol tíz emelet karcolja az eget és gyártanak kőbányai világos sört.

Megjárta a petriket, hamar ki is vágták onnan,

Pedig csak ő tudta, a párhuzamos szelők tétele az hogy is van?

Szívta magába a lírát, orosz órán képregényt falt, olvasott,

A magyart kente vágta, de ez orosz pótvizsgán ez nem hatott.

Kitették szűrét, mert nem komálta, ha valaki rá szólt,

Azt' valahol a Blaha Lujza téren buzgón fénymásolt,

Na nem azt amit rábíztak, "Sanyikám kész az ezer oldal"?

hanem tenyerünket s lábunkat, ez mér akkora baj?

Oda se kellett, de gyűlt és gyűlt benne a költészet,

Elkapta a szerelem ez az isten működtette gépészet.

Mégha kudarc tépte lelkét, soha végleg nem csüggedt,

Elsőnek ő csempészte málnásba a lompost, nem a többi süket.

Megnősült, megkomolyodott, na jó ezt hagyjuk,

Bekerült Chuck Berry mellé, dossziéban ujjlenyomatuk.

S dísziti Rumcájszos profil képe azt a nagy könyvet,

Ahová bekerülni, mint onnan kikerülni, könnyebb.

Rövidre fogom, megjárta a Szabolcs utcát,

Hol a gyűlölet tartotta össze, nem facsavar a galériát,

Aztán Vácra ment, hátha ott szebb s könnyebb az élet,

Majd Dobogókőn álcáztak portásnak a csibészséget.

Várták még szélmalmok, sárga csekkekkel vívott utóvédharcok,

De mindent kibírt és csak gyűlt s gyűlt benne a mondandó,

Mint elefántbika zacskójában monszum után az ondó.

Aztán egyszer csak így szólt: Ok,hát legyen Kanda Loló!

Ő Lepsényi Dániel,alias Lepsény Legjob Bika!

Ki a helyi ukrán mágus-árushoz írt szonettek bajnoka,

Ő született április tizenötödikén, érted már, hogy miért

Van a költészet napja immáron nem tizenkettediken?

Nézz fel az égre, mennyi csillag!

Szegény Atyó egyet nézett hogy ballag!

A mennyiség! A mennyiség, az ragyog az égen!

Tarts ki még soká, abbahagyni: szégyen!