Ízelítő egy holland manager gyötrelmeiből

Széles skáláján a perverzitásnak

Engedem, hogy rám szabadulj,

Fiú vagy lány, oly mindegy

Csak kérlek, nyugi, ne olyan vadul.

Elviselem úgyis, bár nyűg az egész.

Demokráciánkon püffedt kelés

A jólétből nincs hova menekvés.

Tekerek, tekerek és kész.

Kapucniba becangázni,

szélerőművel teletűzdelt utakon,

Oda, hol kapuccsinót bögrémbe loccsant a gép,

Azt hiszed ez olyan szép?

Unom már régestelen rég.

hogy fejem fölött háborog a tenger,

Álmodtam már hogy elnyel, nem is egyszer.

Ma is esik és fúj a szél,

Míg ázom, a laptoptáska

vállpántja kidörzsöli mellkasom,

és annyian vagyunk kerékpáron, mint a sáska

csak nem Afrikában, hanem itt északon.

Az izzadság lemossa dezodorom,

nedvszívó blézeremen át érzik szagom,

Parfüm csíkot húz magam után,

Proteintől két méterest alkatom.

Hiába is döglesz értem!

Micsoda  szőke nyugati pasas!

Hiába a marihuanás süti és a hasis.

érzékeimre mindez már úgysem hat.

Unott vagyok és holland manager,

nem érdekel, hogy fitt vagy,

s velem egyszer lefekszel,

vagy se.

 Nem izgat semmi, áztat amsterdami pára,

Szabad vagyok s liberális, minek Vatikán s a pápa?

Megvehetek mindendt s amit nem akarok,

Azt is rám sózzák az uniós alapok,

Fogyasztanom kell, amig csak élek,

Az egész Niederland, hidd el, csalétek.