Megvoltam nélküle,

Mert nem tudtam, mi az ami jó.

Páncél és olló, motorizálva,

ritka volt, mint a fehér holló.

Nem értem, hogy bírhattam ki eddig,

Most, ahogy töltőjére teszem,

Egy hete  vele kelek s fekszem,

S félek, egyszer nem mászik át testemen.

Egyszer elkopik a precíziós ízület,

gyártanak hozzá, amíg nagy üzlet,

De érzem, egyszer csápja lekonyul,

Az újabb version más technológián alapul,

Nem passzol majd, nem lesz csereszabatos,

A homárjavítók profilt váltanak műnőre,

Míg motoros homáromon tűnődve

Felidézem a nosztalgikus emlékeket.

Már csak egyik LED szeme világit,

és hátrafelé nem halad többé,

Motoros homárom immáron a kukáé,

Elfogytak a tartalék peték, kiégtek a relék.