Díjeső

Mi lehet hitelesebb, mint a nem járó kitüntetés?

Dresszkód nélkül, barátok szemében lenni mérce.

Kikkel összefűz duett élmények sokasága.

Tied e talált érme, legyen hát végre megérdemelt,

Tűzd ki, s a helyén fityeg.

Nem a reflektorokért, nem a győzelemért kapod,

Nem azért mert felettes ülepét fényesre nyalod.

valódi az elérzékenyülés  és nemhivatalos a gesztus,

Átnyújtja ölelő baráti és nem vezérkar

Szavaidat nem kényszerből isszák,

és nem azt várják, "hogy aztán legyen kuss!"

Ez nem a sajtó terem, egy kis bungalow,

Itt nincs jelen se főripacs sem  seggnyaló.

Kint marcangol hideg bent szívet melenget érzés,

Érdemesek vagyunk-e rá, hülye kérdés,

Mégis, kiknek dukálna az elfeledtek jussa?

Ránk hagyván tűnt semmivé a sok vén,

Ők átvették, te meg  kivívtad,

Most nem egy  bábnak jár taps.

Most nem  kötél rángat,

kötélzetbe kapaszkodó matróz vagy.

Tengerész, ki  nélkül nincs egész,

Hiányodnak súlya van.

Ezért e kitüntetés, a jóleső díjeső.

Névtelenek hadában menetelők!

Tüntessétek agyon egymást csimbókokkal,

csörgő csontú vitézséggel,

Rajta, gyerünk! Még, még!

Csillagjaitok  úgyis ide, a helyükre kerülnek.