A kitüntetett

Nem kérte, kapta,

Nincs vele túl nagyra.

Nem mondja, nem hordja,

nem csörömpöl mellén egója.

Hányszor lépett be a kapun,

Míg az évek tova szaladtak,

Jó ismerője lett kopott falaknak,

Rozsdás vezetékek köszöntek rá,

míg gurított hordókat udvaron át.

Gyártott hatóanyagot szívva vegyszer szagot,

sarzslap alá bújtatva leckét, tananyagot,

Körbe rajongták copfos munkás lányok,

A bájtokban hősünk több bájt látott.

Mert közben egyetemet végzett, estit,

Egzisztenciát teremtett, pestit,

S egyre épült szépült tőle a gyár,

nem gondolta ezért neki jutalom jár.

Nem az a fajta volt, aki lázongott, aki tüntetett,

Megvette minden hónapban a havi bérletet,

Mígnem ki nem számolta egyszer, megéri lógni,

Éles eszére kezdett a rendszer ráhangolódni.

Adat gazdája lett titkos infóknak,

Ismerője hálozatoknak, villogó bigyóknak.

Nélkülözhetetlen s lecserélhetetlen,

Benne bízik jelszót vesztett szerencsétlen,

Zsaroló vírustól tisztítds meg szerverem!

Így sóhajtottozott műkörmös, szőke negyvenes,

És ő szaladt hozzá egyenest,

Rendbe szedte kusza adatbázisát

végighallgatva életének algoritmusát.

Lett szívek csücske ő a szerény,

Ki vallota, nincs más, mint gyökérok s következmény,

Kire nem jellemző semmi álszent praktika,

Sem a divatos élhajhász taktika.

Nem csoda hát, ha ég a vágy,

kitüntetni őt, ha már mást nem lehet,

Hiába dobnák elébe a legdrágább kegyeket,

Jobban érdekli egy megoldatlan egyenlet.

Ktüntetni őt, ki nálunk előbbre lát!

Legyen övé hát az áttetsző gyémánt!

Büszkeségünk, kiért epekedünk,

Amerre hinti fényét, arra megyünk.