Az eltévedt távmunkás

Úton a távmunkaerő, benéz a gyárba,

Üzemcsarnokát régóta nem látta.

Hogy megkapd a béred,

Be kell dugni néha a képed.

Minden úgy van, ahogy ott hagyta,

Nem történt csoda a munka folyamatba,

Bár otthonról intézkedett, installált, levelezett,

Jelszót váltott, tokent kapott, bejelentkezett.

Megy a távol maradás, mint a karikacsapás!

Az egész élet merő élő adás,

Benne ne végy részt,  hanem vegyed,

A bajt el nem szenveded, ha figyeled.

Csak nehogy rájöjjenek, nem vagy más itt,

mint egy túrista, aki kiszemelt egy úticélt

otthonról, az unalmas homeoffice-ba,

Mert ezért a csomagért még fizetnek is.

Mediterrán habok vagy retró gyártelep?

Meztelen popók, vagy fehér női köpenyek,

Egzotikus hüllők vagy irtó nagy seggfejek,

A választék nagy, benne eltévedhetsz.

A fáradt hómoffiszőr, néha munkahelyére

egy egy kiruccanást megengedhet,

Mint sokat látott világutazó, ki mindent bejárt

már és egy régi helyet újra felkeres.

Azért, mert már nincs több cél, vágy,

Hová tenne, ha nem gyárára még egy pipát?

És a lelkismeretet meg kell nyugatni néha,

hogy nem probléma, ha az ember léha.

És ha bekapcsolódni nem is,

Kikapcsoldóni muszáj.