Rommel hómofisza

Asztalán marokkói képeslap,

Üdvözli a sereg, a távolból.

Falán sivatagi róka prém

Kattogva kódot fejt az Enigma.

Mennyi időt, benzint és fáradtságot

megtakarít így, hogy nem repked!

A sereg, amúgy is megállííthatatlan,

hisz felsőbbrendű faj nem panaszkodhat,

és derék katonái nem rinyálnak ha oda kell

pörkölni a beduinoknak.

A Wermachtnak Rommel a hős kell,

kemény arcélű taktikus, ezt pedig megkapják,

plakátról nézhetik, tisztelhetik, amíg itthon,

a hómoffiszban fontosabb dolgokra jut ideje.

Például, lefotózni a munkahelyet,

az asztalt, hogy Adolf lássa, nem tükröz fényt,

megvan a 2X2méter minden oldalról

és csuklójának van támasztéka, mikor parancsot gépel.

És a szék is irodai.

Szóval, ott tartottunk, hogy hómoffiszt a katonáknak.

100 ezer dugóspuska, konyhai használatra rendel,

pecsét, aláírás.

Miért szívják a sivatagi port a családtól távol, a gyilkos

tűző napon, beduinok nyilaitól rettegve, amikor ott az

előszoba, a spájz, a konyha.

Miért főnének a tigrisekben, ha a főnök is otthon küzd?

Öldökölni bárhol lehet, nem kell ahhoz igazi ellenség,

se terep, csak egy kis fifika és megfefelő munkakörnyezet.

Gumiból legyártunk angolszászsokat

és bokszzsákként püfölik majd, persze, óránként

tíz perc szünetet betartva.

És én büszkén gondolok rájuk, az én legényeim!

Most már csak azt kell elintéznem, de csak holnap,

mert az adminisztráció fontosabb, hogy hagyják

már abba a szövetségesek az állandó acsarkodást.

Azt otthon is lehet, kényelmes körülmények között.

Írok Eisenhowernek, hogy milyen jó ez a home offfice!

Bár úgy megölném, mégis, ölelem és puszilom a kanapéról.

A nejét is. Biztos belátja, ez nem külön pakta,

hanem a helyzetre fókuszáló német racionalitás.

Fölösleges az öldöklés.

Még 6-7 évtized és irthatjuk egymást úgyis képernyőn.

A hómoffiszerek a virtuális szörnyetegeket.

És aki akar, Rommellel lehet,

vagy éppen kiirthat engem, default.