Kókuszrúd

Pennys kókuszrudam

Leértékelt volt, kemény, száraz.

Így hát vettem belőle jó párat

és betuszkoltam a fridzsiderbe,

Jól jön  majd home office ínségemre.

Ahelyett, hogy  monitor előtt

elcsócsáltam volna, microphone mute,

unalmas online tréning alatt

Minden egész máshogy alakult.

Mivé lett hát a csábos falat?

Technikus hölgyek unszolásának

már nem tudtam tovább ellenállni,

Állandóan szekáltak, hogy csokit,

csokikát hozzak, vagy jöhet bármi,

ami édes, már azt hittem széttépnek,

Mikor bedugtam hozzájuk a pofám.

Ha láttál nőket izgatottan, komám!

Kérdik epedve, hol az édesség?

Mikor feleltem, ma sem hoztam,

Tudtam én, hogy elrontottam.

Azt' úgy alakult, jött egy fiatal leányzó,

Nem középkorú, bombázó diplomázó,

Elhatározásomon ez lendített nagyot,

Hozok nekik csemegét, na nem csokit,

Kókuszrúdból nettó 80 grammot.

Nehogy elfelejtsem, bekészítettem még este,

Övtáskámba, reggel úgy tekertem be.

Útközben gondolkoztam azon,

Hogy e rúd nem véletlen fallikus jelkép?

nem utalás, hogy ajkukhoz ne csak ezt illesszék?

Bevillanhat nekik bizonyos testrészem,

A kókusz után rávetik maguk merészen.

Mégiscsak, csokit kellett volna hoznom,

Az hétköznapibb, de valahogy megoldom,

Kókuszrudam, bölcs Salamonként, feldaraboltatom.

Négsem tálalhatom elébük egyben,

Nem illethetem őket ebben a kegyben.

Aztán győzött a lustaság és hogy nincs késem,

Odaadtam egyiküknek, s felkarikázta készségesen,

Az élvezetből jutott mindenkinek, szűzies-egységesen.

Hogy falták miszlikra szabdalt kókusz rudam!

 Csak a hölgyemény nem kóstolta, tudtam,

hogy nem hozza tűzbe ez a becses ajándék,

Pedig mily nemes s bölcs volt a szándék!

Egy harapásáért száz kókuszrudat megadnék.