Ms Bates
Üde pázsit, csiptetős szemüveg,
Pedigrés palota pincsi nádcukrot kap.
Magától nyíló kapun Bentley gördül be,
Kifinomult kavics csikordulás a legnagyobb zaj.
Fonott kertibútor, elefántcsont esernyő nyél,
nyerskő falon borostyán kúszik,
Gőzölgő teáért elegáns mozdulat nyúl,
Kisujj tartásaban a Temse csörgedez.
Raccsol a teniszbajnok, kinek gőgje bocsánatos.
Ápoltság, távoli földrészek zamata az ízléses terítéken,
Gentleman kék szemek sugara a szelíd szélben hajlongó fákon.
Ötöt üt a templom tornya és a fáradt napkorong
Méltósággal ölti fel vörheny alvóköntösét,
Még elszív egy szivart, mielőtt méltósággal
Végtelen hullámzó óceán pamlagjára hullik.
Minden az övék és nem vágynak innen sehova.
A háttérben agarakkal játszadozik egy hajadon.
Ő a leendő Ms Bates, írásunk tárgya,
Cinkos szeplős, szemérmetlen szőke és vonz,
Közelébe kergült iránytű a józan ész.
Hát ő a szentbeszédű Bates prédikátor leánya,
Az admirális Mr Hudlingtown William fiának szántan.
Hisz, egyszerű számtan, még pár év és egybekelnek.
Már most sejthető, családregény szereplői lesznek.
Őrzik őt felhajtott ballonkabátos kopók,
Mert látványa oly megkapó,
varázsütésre életrekelt porcelán hölgy,
Csakhogy ő törhetetlen és kitörölhetetlen.
Hé te ott! Az istenhátamögött a búvalbaszott kontinensen!
Sóváran dörömbölsz az ábrándok szivárvány hártyáján, hogy
"engedjetek be, adjatok vízumot, ölelni akarom"!
Maximum, előfizethesz, ha látni akarod a címlapon.
Tabu az ilyesmi a mocsárnyelésre született Kukorica Jancsiknak,
A sokadik korsó alját faggathatják Ms Bates felől,
Mielőtt a falhoz vágnák és az asztalra borulva szidnák az eget.
"Pont ilyennek képzteltem őt és meg nem érinthetem"?
Ez nyilván a leosztás, de barátom, én asszondom a nagy lfsz-t!
Elég a kisebbrendűségből és a tettek nélküli melldöngetésből.
Tarts velem, betöröm az álom kirakat üvegét és bemászok.
Anglia, Coverty grófság, 2020 10 02 17 óra 21 perc.
Arra a hirtelen, Luftwaffe bomba robajra emlékeztető zajra
Megszakadt az önelégültségbe zsibbadt partizás fonala,
Megfagyott az a közmondásos angol hidegvér.
Teás csészéjeikből felpillantottak pingált szemű hölgyek,
A frász pislogott a cvikkerek üvegek mögül,
sőt, megremegett egy havannai szivarvég,
a hamu melléhullt, Clara, a nevelőnő elájult.
Caffét kavargató ezüst kanalak csilingelése megolvadt.
Ki ez a rém??
Mit akar itt Coverty grófság anglikán álpuritán
vasárnapját tönkre zúzón ez a kivagyi démon?
Egy középeurópai? Moszkva téri? Hát alszik a királyi légierő?
Nem teszi dolgát? Hát a miniszterek? Mi ez itt kérem?
My God! Hol van, my little darling, Louise? Williams! Hová tűnt a sweetest?
Mi ez az eszkatonba hajló barbecue? Viktoriánus latitűd?
Teljesen megvesztek az agarak, szemükbe mezei poloskák hemzsegnek!
Police! orvost! Oh, Mrs Biggs-nek repülő sót, segítsen megemelni Mr Parks!
Sorry, my Dear, Pardon me sir. God saved the Queen!
Feltörtem az idillt, mint valutabolt csábos kirakat üvegét.
Kiraboltam, elvittem, hogy megadhassak neki mindent.
Veszteni már megtanultam, kipróbáltam, milyen a győzelem.
Nem rossz, de abba tönkre lehet menni, míg az előző kiheverhető.
Ms bates Ynakrasné lett a folytatásban és nem angol filmsorozat.
naponta nézem őt, ha már egyszer megálmodtam. É semmi koprodukció.
Amikor éppen valóra váltom az álmaimat.
És az agarai? Visszamentünk értük.
Ők meghódították a világot én meg elcsórtam koronájuk legszebb ékszerét.
De, mielőtt megunnád és abbahagynád az olvasást...
Had áruljak el egy naqy titkot.
Igen, pofátlanság volt, elfogadom, lehet.
De, egy nagyon fontos dolgot megtanultam ott...
Mindenek előtt az udvariasság.
Mikor visszamentünk az ebekért, már kopogtattam.
és megveregettem Williams hátát:
A veszteség kiheverhető, de tudod, Williams,
A győzelem, abba tönkre lehet menni...
Nem ezt gondoltam persze, de a fő, az udvariasság.
Legyen hát e vers címe: Ms Bates.
