Csúcs
Ködbe vész, távenyész,
Hegyesbegyes cicijére rátenyerész
aki fürge ügyes.
Felhők közt kotorász,
Ködbe lóleng szertornász,
Utamba van utam,
Letérni ok temérdek.
Fagyva ide, semmi ideg.
Előnyt, a tapintatlan ledérnek,
had előzzön, jusson,
fusson, üldözzön célt, véltet,
vagy valósat, mint tárgyát
egy hasonlat.
Nekem elég e lég,
mi körbe vesz,
S míg köddé válik a konkrét,
Szemlélődöm szemetemen,
Ez universumom, egyetemem.
