Térdre magyar!
Táltosom bottal vert gebe
Árpádok pora ment szemembe
és sírok.
Térdre magyar, imához!
Rád férne már némi áldás,
Te, búvalt bélelt himnuszú.
Zsámolyra omolj,
Tömjénbe temetkezz,
Esküdhöz idomulj.
Ne rimánkodj Rimaszombatért,
Nem kapod vissza,
Nincs több bécsi döntés alamizsna.
Oda az ősi korona,
Nincs méltó fej alá,
Mez lett a nemzeti viselet.
Mégis, imához magyar, mi máshoz?
Döbrögiként botoz a sors,
Kezében a pálca mint egy tört árbóc.
Pofára estél? mondd azt térdre hulltam,
Mert, oh jajj, olyan a múltam,
Tudom elkúú..., szúrtam.
Vallásosságom nem jelmez.
vásári maskara,
Uhorszka ugarán orrom
Többé nem hordom magason,
Hanem hullok elébed,
Bennem a megbánás felébredt,
