Tetovált lány
Valahonnan ismerős,
Nem kutya, bőre mégis tele.
Kalamárisába mártanám bele
pennám, hé tetovált lány!
Ismerhetlek tán?
Piercinged alatt az az ábra,
Drága hirdető tábla, balra, ott
Könnyű flörtért cserébe
hagyták hátra? Lettél hágva
attól, ki egy sellőt rabol?
Mennyi pigmentált kaland
offset love, bece szavak,
Tűhegyek karcoltak beléd
Heges sebeket, mint itt:
Bármi megeshet?
Míg napozol, testedet lapozom,
Újságom, sztorim, csinos kis popim,
Falom, szemem gúvad:
Míly olvasott egy dúvad!
Írva vagyon: Betéptem, áztam, fáztam,
Megszültem, pedig másra vágytam,
Adtam magam, semmit sem kaptam,
kapartam a falat, s kódexxé lettem.
Bárki betűzhet, testem jegyzet füzet,
Falhat igét s bomba bigét,
Tűvel is bökdöshet, ha leli kedvét,
nem kell tűrtöztesse magát.
Nahát! Tudtam én, magamra ismerek!
Itt ez a fejezet a bal hón alatt, mily hőn
akartalak egykoron, az a napkorong
engem ábrázol?
Nem, itt, a köldöknél ez a szigony, tudod
van kitől iszonyodom, de megadtam mindent,
Úgyis tollbamondott minden ihlet,
Gyere azt ne habozz, véss ide egy szemérmes ikszet.
Pipa is jó, vagy absztraktabb alakzat?
Hol a tinta meg a tű, pingálom, ha van hely szabad.
Átment rajtad csöves, punk, újhullámos, digó,
pedig elég lettem volna én s lepedőnek indigó.
