Még egy kis könnyítés
Hogy mertek krákogni, bitangok!
Napkorongból vétetett szittya magyarok?
Hogy szivárgott a turul szérum így félre?
Nem maradt más mint imához, térdre:
Amerika tán bajlódik e balaszttal:
Mint Marshall, pénzt szór, némi malaszttal.
Újra körtáncot járnak Avignonban,
És az összes bevásárló pavilonban.
Miért mondanánk nemet?
Inkább a gyász menet?
Győzik-e szusszal majd a bankóprések?
Pazarlásunk dollárba temessétek!
De ni, hirtelen, más folyik a csapból,
Be vagy csapva, nem tartasz attól?
Sokkal rózsásabb mától ez a himlő,
Statisztika javul, de vajon mitő?
Nem az azbeszt, a korom, a légszennyezés?
Hozzá a stressz, a hajtás és még ez is kevés?
Nem a vízfejekkel felhízlalt multi cégek,
Akik azt se fogják, mennyit érnek?
Nem az a műanyag zacskó a Marianna árok alján?
Nem a fókabébi, ki PET palackot hány TV csatornán?
Ez van, na, pusztul a világ.
Nyugati civilizáció? Luxus gulág.
Öhöm-öhöm, aprócska köhhintés,
És most, jöhet egy kis könnyítés,
Nehogy berzendkedjen lelkiismeret,
Aki nem fél, egyszer csak kimehet.
Pusztíthat, halmozhat, bulizhat újra.
Szükségünk van optimista outputra,
Uncle Samre, tengeren túlra.
