Homo officer

Posztmodern ember, mint ősei egykoron ül otthon.

De nem barlang ez immár és nem a falra firkál.

Billentyűket vereget, hiányozna a kereset,

Szakért de minek, ne kérdezz ilyet.

Várja legyen már vakcina és nyáron Istria.

Ahogy pár hónapja, mily régen, repült az égen

Most aztán nézegheti képen a felesleges fotókat,

és szelfi botjával ütheti a nyomát, letünt az a világ.

Kibocsátasa szinte nulla, de nem több, mint egy hulla,

Bár még nem oszlik, részvénye devalváltan foszlik,

Állása inog, trónja roggyant, négy fala szereti,

Jegybanktól várja a csodát, fiskális miskulanciát,

Fenntartani a fejlődést ez valahol fenntartathatatlan,

Be kellene látni, hogy egyszer mindennek vége van.

Rövid volt a takaró és nemcsak rövid, himlős,

Nincs olyan viadal, hol egyszerre mindenki hős.