Karanténban
Van igazi hős,
Hamisítatlan, eredeti jenki.
Vehemensen sem lehet észrevenni.
Beolvad feladatba, álcázza bogaras háló,
Nincs szájába, mint Rámbónak rágó,
Célja egyenesebb, mint biliárd dákó.
Feltűnés mentes, tette természetes,
Csörtetők trambulinja,
Süllyedő hajóikon a lékeket foltozza.
Buzgósága szent karantén,
Oda nem vetül reflektor fény,
Sötét odú, ahonnan, hopp az eredményt,
Mint nyulat cilinderből előrántja übűvészkedés.
Meghajlás lezserül, kösz a tapsot, ennyi, kész.
Ővé a tetszés, míg hősünk hátul lapul,
Az egész rendszer rajta alapul.
Neki ott vége, ahol elfogy a meló,
Ahol nincs tett, oda ő nem való.
Kiütést kap ünneptől nem kitüntetést,
Biztosítsunk karantént és enni adni rést,
Mert nem bírja a feltűnést.
Köszönöm, köszönöm, ugyan már szóra sem érdemes!
Hősködj még még még eredmény kell!
