Hű de kínos
Úgy követ, mint árnyék, soha el nem hagyna.
Néha fölemészt mint bojnyi termesz hangya.
Ha szabadulnék tőle, könnyű lennék és szabad,
De a lelkiismeret szándéka kiismerhetetlen marad.
Oké, hogy gyötör, de hol van, hogy nyakon csípjem?
Miért nem lehet tárgyalni vele, hogy tűnjön…