Hű de kínos
Úgy követ, mint árnyék, soha el nem hagyna.
Néha fölemészt mint bojnyi termesz hangya.
Ha szabadulnék tőle, könnyű lennék és szabad,
De a lelkiismeret szándéka kiismerhetetlen marad.
Oké, hogy gyötör, de hol van, hogy nyakon csípjem?
Miért nem lehet tárgyalni vele, hogy tűnjön innen?
Mindenkinek jobb lenne, ha nyugton hagy,
Én azt teszek, amit akarok, ő meg világgá szalad.
Ízlik, ami illik, hahó, ott belül, hát nem érted?
Nincs édesebb, mint a gyümölcsöt csenő vétek.
Hűha, de hű vagy és milyen kínos,
Hát nem látod ott, milyen karcsú és csinos?
Na te hű társ akkor te is hűtlen leszel,
Én mondtam szaladj és most tessék, bűnbe esel.
Jajj, úgy nyomasztasz, irány a gyóntató fülke,
Szánom és bánom ámen, mindörökre.
Hát ez öt perc volt csupán,
Elég volt végigmennem az utcán.
Kezdődik előlről a teketória.
Kissé csálé viselet rajtam a glória.
