Ohm
Lívia a maga naturális női valóságában egy testhez simuló cicanadrágban áll előttem, talpél össezárva a tatamin szélén. Álla mintegy idős párducnak, méltósággal előreszegve, tág orrlyukakkal mélyre szívra a szakralitás áporodott levegőjét. Sokan vagyunk kis teremben, nagy hittel, hogy egyszer…