Papírmasék
Kreatív technikák,
A papír újrahasznosul,
Nem mindegy a teremtmény,
A teremtetthez hogyan viszonyul?
Pazarol, felél, jóllakottan alél,
és nem kérdezi, mely forrás fedezi,
honnan bugyog elő az a jólét,
melyben fűrdőzik, tesped, dagonyázik,
végül, tömbbé kocsonyásodik és
a szemetébe fulladva is kitart konokul,
nem az én bűnöm, másé,
hát ezen csillapít a papaírmasé,
mint kreatív technika.
Elovasott újság, karton göngyöleg,
az étkezéshez használatos szalvéta,
nem, nem a papír minsőgében nincs ranglétra,
hisz ebben pont az a nagyszerű, hogy
egyformán befutó a silány és csúcs minőség,
mert egy kis áztatás, türelem, kézügyesség,
alkotói vágy és a tárgy máris formálódik, legyen az
gyümölcs tál, sótartó, modellautó, miegymás,
Istenre ismerhetünk magunkba, végre egy
kapocs, ő gyurmázott, mi massézunk,
kezdetben vala a hulladék és ime egy szék,
papírból, lám, nem is akkora tudomány a teremtés.
Aztán joggal kérdezheti a sarokból,
arctalan homáylba burkoltan,
szavakat célzottan bevető szkeptikus,
kinek ledorongálása atomfegyver,
szinte hallom, ahogy sziszeg, ez csak papír bammeg.
Porfogót csinálsz, bár kétségtelen szorgalmasan,
Van valami gyanús a szorgalmadban,
mintha a céltalanságod elől menekülnél,
de nem jutsz tovább a papírmasé rumbatöknél,
Miért nem nyakalsz rumot inkább?
Vagy inhalálsz bódulatot okozó szert?
Minek pacsmagolod azt a ... na majdnem kimondtam.
Ki tesz itt igazságot?
Aki massézik, vagy aki csak nézi?
Kérdések a nagy ismeretlenre, mint egy gömbre
rakódó réteg, rászáradnak, végül, hámként lejönnek.
Tulajdonképpen, formát adnak és ez a másolás,
Nem pusztán mismásolás, merés, akarás,
belevegyül az a vágy, hogy maradjon örök nyom,
Ha már kőbe vésni nem lehet,
Legalább a szemétnek adjunk némi érdemet, figyelmet,
babusgassuk, áztassuk, pakolgassuk,
Közben, énekeljünk, s papolgassunk.
