Lángoló Amazonas
Szomjában krák krokodilok,
Suttogáson sásból font kötél,
Sompolygó szennyes ár,
Semmi szándék sem tiszta már.
Elválaszt egy hatalmas folyam,
Számos esztendő köztünk rohan,
magával sodor eszkábált tutajon,
Sóhaj a part a túloldalon.
A bárcsak buborékként pukkad,
Mélyben Atlantiszként szunnyad
beléképzelt ábrándos világ,
Békanyállal hímzett, ázott vitorlák.
A lehetetlen gyúlékony, sárkány leheletként ég,
Miért lobbant tüzet leheletnyi látvány?
Miért nem olthatja el a messzeség?
Felhőkkel táplálkozik a reménytelenség.
Lett a semmiből és éget,
Hiába való, mint a flogiszton elmélet.
Láng Amazonas, láva love lónyál
Buggyant ki hevében révet talál.
