DMZ
Demeterné Mánhegyi Zita!
Óvatosan nézz balra, a vállad fölött,
Igen ott ül. Ő az. Látod?
Negyvenőt körül. Sál van nyakán.
Ő az én mumusom.
Nem tudta elviselni, hogy
Mindent rendben találtak az inspekción.
Kértem, tegyenek át máshová.
De azt is elérte, hogy maradnom kell.
Miért utál annyira? Mit ártottam én neki?
Már az előző munkahelyemen is fújt rám,
Akkor, szerencsére, még nem volt a főnököm.
De ne nézd már annyira feltűnően!
Még észreveszi és az kínos lenne nekem,
még, még (nevet és közelebb hajol) azt
gondolja, róla susmorgunk itt!
Amúgy, ismered, rémlik? Majd megfogod!
Szerintem gonosz. Egyszerűen rossz indulatú,
féltékeny, vagy nem is tudom.
De utál, az biztos, mint ahogy, ha céklát eszem,
Mindig leeszem magam, tessék, olyan lett a sálam.
Mondtam én, hogy így lesz.
Mindent látok előre és ez rossz.
Kiment már? Szólj ha igen, Látod még?
Hogy már nincs is itt? Akkor mehetünk mi is.
Hát akkor szia, folyt köv!
