Meglékelt hajlék
Igazság tölgyeséből eszkábált tutaj,
Telefröcsögve a kormányos, a tulaj.
Káromló szelek üvöltenek fülébe,
"Hová mész te hülye, hagyd a fenébe."
Iránytűjén egy név, istené vagy emberé?
Ah, mennyire áhított rév, csillagtalan este.
Kiúttalan félelmek kelnek életre,
Nyákos polip kar mit is akar?
A hazugság habzó tajték,
Szennyes, ragadozó ár,
Hajózni muszáj.
Árbóchoz kötözd magad,
Nehogy a fedélzetről lemossanak.
Csattogó rongy vitorlád a lelkiismeret,
Imbolygó mécsen kívül senki nincs veled.
Értelme nem sok, de még értelmetlenebb,
Feladni úgy, hogy nem küzdöttél meg
A vereségért és úgy ragad magával a sár,
Ha a lelked kap léket az a legnagyobb kár.
A hazugság habzó tajték,
Szennyes, ragadozó ár,
Hajózni muszáj.
