Lelkem egy pökhendi airbag

Lelkem egy pökhendi airbag,

Nem marad észrevétlen,

jelentőségteljessé akar válni,

Kitörni és másban saját helyet csinálni,

Ha nincs karambol nyílni ok,

Ha minden működik és nélküle is boldogok az

autósok, kiknek lelke nem légzsák,

hanem összeérhet úgyis, ha nincs csatt.

Nem tudom hogyan csinálják,

Hogy nem kell rekeszekbe gyömöszölni maguk,

hanem pávaként felfújhatják egójuk balesetek nélkül,

és az egymásra találás természetesnek hat.

Nem rendkívüli esemény a vonzalom,

Kitágulásuk kívánatos tünemény,

Lelkük mély s tág, mint a galambbúgás,

Nem légzsák inflálódás az egymáshoz bújás.

Az én lelkem egy pökhendi airbag,

Hiába várja, nincs expandálnia ok,

Ha dülledne magától, rémületere lelne,

Maradna veszteg kárpit alatt valahol!

Nézze, ahogy a faszid,

Szunnyadjon a nátrium azid,

Békésen észrevétlen,

Még akkor is, ha megrúgják vétlen.