Rátarti üstökös

Mélyfekete bársony az éj vászna:

Átszövi szökevény-út fény-tánca

A világ sötét falu zárka, rajta kis rés,

Hívogat csillag, mint pislákoló mécs:

Szabott pályán lavírozva mész

Ezer évenként megközelítve Napod.

S ha nem perzsel rőzseként szét,

Ezerszer újra, ismét és ismét.

Égi ösvény, céllal kecsegtető:

Ékes bolygók közt, megfér még

Távoli tünemény, kósza sejtelem,

Sóvár csóvával kérkedő rejtelem?

Egy csaknem semmibe vesző,

Darabka széthullott elbizakodottság?

Mely feltűnésmentes és nem lenyűgöző,

S tán nem céltalan űr-lődörgő.

Üzenetet hordozva lenne jó adni.

Igen, álma, hogy egy nap,

Névtelensége nem tér vissza hiába,

Elemészti Napkorong pompája.