Vonzások
Szebbnek látom őt,
Számomra különb.
Kibontakozik és felragyog,
Sodorja ember ár
és utána sompolygok.
Követem, hátha észrevesz,
Nem néz hátra,
Mást keres egyfolytába,
Egy végtelen láncolat tánca
Ez a tébolyult eliramlásban.
Sok rab magány függ,
Szabadítást remélve ábrándtól,
Enyhülést egy rácsodálkozástól,
Egy rést egy lelken,
Hova elbújhat csendben.
És vajon ki követ és eped?
Kinek vágya, hogy magadhoz engedd?
Ridegnek tűnve meredsz egy pontba,
Ahol gyönyör lakik gondolatodba,
S babonáz ámok lidérc.
