Ünnepi kiadás Becső 49. születés napjára
Vak véletlen fehér botjával tapogatta az utat feléd,
Vagy nem lehetett volna másként, csak, úgy hogy Te légy.
Ábrándos ködök kígyóztak, egysejtűek násztánca rejtett,
Feléd széles sztráda, vagy harci ösvény vezetett?
Faggathatnánk születésed titkát, rejtik-e csillagok?
Vagy feledett rovásírás isteni agyban, kutatok.
Észcsírák kacsa kapaszkodott s cibált fényre elő,
Húsvérré formált, benned lakozni, szellemi erő?
Játékszerének, hívének, alibijének, ki tudja?
Fürkészhetjük eredetünk parttalan óceánját újra meg újra.
Csak az lehet iránytű, mi már összeköt s közös emlék.
Tűnödjenek a megfejthetetlenen géniuszok, elmék.
Lényeg, hogy számítasz és rád számítok, régi jó barát:
Néha legbelül veled négyszemközt maradok:
Mit tanácsolsz kérdem, Lepsénybe szakadt részem?
Ez nem férfiatlan és van ilyen szeánsz, nem tagadom.
Te se búsulj, tudod, a horizont síkjával
bezárt 15 fokos szögben az áll alsó része!
Habár a sakálloknak jobban tetszenél széjjel tépve,
Isten éltessen, a tréfát félretéve.
