A mindennapi rutinra, úgy tűnik,
zavarólag hat a teljes beletörődés,
éppúgy, mint a pökhendi nyelv öltögetés.
Kibúvó abban bízni, hogy nemes cél érdekében
ránt zablát a közöny, de, nem igaz az sem,
hogy ehhez az egészhez semmi közöm.
A kollektív iparkodás együgyű menetelés,
amely könnyen sárba tipor, vagy
Harsogó jelszavakból vont szögesdróttal övez.
Vezényszavakra koncentráló,
Osztagokba dermedt menet,
Félelme az, hogy lelsz értelmet.
Belső zsebben kis notesz, s benne nevek
kikért lenni érdemes. S tán az lesz különb,
rejtse bár szem elől egyen-szürke tömb,
Aki másokat magával hordoz,
rongy-mappában, parancsra veszve
Végletektől hajszolt egyen-seregbe?
