Időutazás
Felnézni a csillagos égre,
Ciripelésbe burkolózva,
Megörökítethetetlenül boldogan,
Fűszálak özönében mozdulatlan.
Pupillával kiinni az ég kelyhét,
Hagyni, hogy a belsőbe ömöljön
az összes lusta folyam,
Fűszálak özönében, mozdulatlan.
Universummá tágul a tudatalatt,
Míg valahol zakatol egy sebes vonat,
Rajta a világ épp vesztébe rohan.
Fűszálak özönében mozdulatlan
Fekszem s te mellettem,
Minden a mienk, múlt jelen jövő:
Ritka pillanat, ami teljességgel telt,
Amibe ott ragadnánk halhatatlan.
De mindez máris emlék,
Ahogy a szem e verszakra átlép,
Amit eddig átélt, nem más,
mint időutazás, egy dalban.
