Orosz mintára
Nem volt se rossz se jó,
Egy ügynek lekötelezett.
Ki útjában állt, elvtárs, ellenség,
hamar felköttetett.
Szerette hazáját,
de még jobban Moszkvát,
Kicsiny gnómként trónolt,
Osztotta az észt, s népnek a vodkát.
Bölcs vezír, Sztálin
után vélte, hogy ő az első,
Vas és acél országa lesz ez,
Hol a párttagsági kötelező,
Legalábbis ajánlott,
Mert eljön a lefüggönyözött autó,
és nem marad nyom,
Másról ír másnap a sajtó.
Kiről másról, mint ő magáról,
Kit semmi nem gátol,
hogy tudfását a dolgozó népnek adja,
Kinek ő nevelője s bölcs atyja.
Sztálin leghűségesebb bérese,
Nem azt kérdi, keze véres-e,
hanem elég erős é az az ököl,
mely az ádáz ellenségre lesúlyt?
Elég éber-e orosz mintára e nép?
Robotoljon, talpaljon,
hogy a békefronton hadianyag legyen elég,
A végső győzelemhez, melyet
A munka frontján kell megvívni.
Szeretett elvtársunk transzparense alatt,
Indulók ütemére lépkedve, orosz mintára,
Csasztuska ritmusára.