Tavaszi fáradtság

Divat várni a tavaszt,

Exkluzív belefáradni a télbe,

Aki trendi akar lenni, szapulja a fagyot

és délebbre vágyik, ahogy a gazdagok,

Hogy levedlhesse dresszét,

Azt az igénytelen turkálós dzsekijét,

Az ótvar szagú sálat és békákás kesztyűjét,

Én belefáradtam ebbe.

Különváltam a népemtől,

A tavaszváró gyülevészektől,

Új faj lettem, telet akaró,

Kinek hiányzik a szűz hótakaró,

Aki északra menne, jeget vájni,

Kunyhóban eszkimókázni,

Jégcsapot harapni fókahús mellé,

Dermedt vagyok elindulni.

Maradok sovár télmanó,

Míg el nem tüntet egy kotró.

Latyakot fröccsentek rám

A tavasz hajhászók felnijei,

Szolárium barna béemvések,

És én reflektorukkal szembe nézek,

Farkasszemet a kikelettel,

Avval,aki telet temet,

Ez egy zimankós ellenmenet,

Fásultan a tavaszba masírozó

Fogcsikorgató gyűlölet,

Kishíján, hogy emberevő.

A telemet elloptátok!

Bajor hercegek! Stuttgart huszárok!

Autós pacákok és csajok!

S ti a békákán is csomót kereső,

Tömegközlekedve sopánkodva járók!

A fagyadagom akarom, nem a zselét

hajamba és nem a faktorom,

Imádott napotok az égről lekaparom.

De bocsánat, szánom bánom,

Bezúzom porossá vált szánom,

Zúgjanak a kúlerek ismét,

Megkeresem vágyam fridzsiderét,

Mert künn minden műszer tavaszt jelez

Mélyhűtöm idegrendszeremet,

Magam hibernálom, standby,

Most már jöhet a nyár.